EDDA művek 

             I. Az Ős-EDDA

...Amikor a szoba már tele lett hallgatókkal a kollégium folyosóján folytatták, majd heti rendszerességgel az egyetem szomszédságában lévő Boci-bárban zenéltek. Az akkori elvárásoknak megfelelően főleg világhírű együttesek slágereit játszották. Népszerűségük hamar felfelé ívelt: bálokba, ötórai teákra, műsoros estekre hívták őket. Nem voltak hosszú távú terveik, mindössze az volt a céljuk, hogy az ösztöndíj mellé némi plusz jövedelmet szerezzenek. Ráadásul ezt a hobbijukkal, a zenéléssel tehették. Az alapító Halász József volt. Az egyetemre való bekerülése után Griff néven alapította meg az együttest. Néhány hónap elteltével azonban úgy tűnt, hogy nem volt szerencsés a névválasztás. Ebben az időben került a kezébe egy könyv, melynek a címe: "EDDA-dalok". Megtetszett neki az Edda név, ez lett az új nevük. Ekkor már 1974-et írtak.

Edda névvel az óizlandi-germán irodalomnak két nagyfontosságú alkotását jelölik. Ezek mitológiai és hősi énekek, mondai dalok, de van köztük drámai párbeszéd és tanító darab is. A régebbi a verses Edda-dalok gyűjteménye, a másik az un. ifjabb Edda, melyet Gábor Ignác fordított magyarra.

A névválasztásból majdnem botrány lett, ugyanis a pártbizottságról "leszóltak", hogy ezzel a névvel nem játszhatnak tovább, mivel Mussolini lányát is így hívták. A vita úgy ért véget, hogy bemutatták az Edda-dalok c. könyvet, s ettől kezdve minden rendben lett.

A zenekar összetétele az alábbi volt:

Halász József (Jozsó) - dob, zenekarvezető

Beély Katalin (Szuti) - basszusgitár, ének

Ferenczi Zoltán (Citrom) - szólógitár

Zsiga Zoltán (Zsiga) - ének

A kollégium pincéjét próbateremnek rendezték be, a felszerelés nagy részét az egyetemi KISZ szervezet kulturális bizottságától kapták.

A megalakulást követően számtalan tagcsere volt, melyek szinte nyomon követhetetlenek. Hamarosan énekesváltás következett, Fodor Attila (Foci) kerül a posztra, majd kiválásával - bevonult katonának - Pataky Attila. Nem sokkal később egy billentyűssel bővülnek, Fancsik Zoltán személyében. Kis idő múlva Deák Ákos váltotta Őt a billentyűknél. Bár a zenekar fellépéseit egyre többen látogatták, és már nem csak Miskolcon, hanem megyeszerte ismerték őket, a tagok továbbra is csak hobbijuknak tekintették a zenélést, az elsődleges cél a diploma megszerzése volt. Ez alól Pataky Attila volt a kivétel, aki a zenekarba kerülése után hamarosan húzóember lett a csapatban, és félbeszakadt sportpályafutása után élethivatásának tekintette a zenélést. Az Ő bíztatására a vidéki zenekarok közül az elsők között megszerezték az ORI-vizsgát, de még ekkor is hihetetlennek tűnt, hogy az Edda egyszer országosan ismert zenekar lehet. A vizsgával azonban az alapító tagok válaszút elé kerültek. A diplomához közeledve világossá vált, hogy nem bírják már a felgyorsult tempót, számukra véget ért az Edda. 1974 őszén Halász József elkerült Zalaegerszegre, előtte átadta Pataky Attilának a zenekar vezetését és az Edda név tulajdonjogát.

1977-ig élénk zenészvándorlás volt az Eddánál. A zenekar tagjai voltak ebben az időszakban Szepcsik József (Sucu) dobos, Róna György basszusgitáros és Aranyosi György billentyűs. Attila mellett rövid ideig egy másik énekes, Darázs István is tagja volt a csapatnak. Miután Szepcsik Józsefről 1976 tavaszán kiderült, hogy halálos beteg, abbahagyta a dobolást. Helyére Pataky Attila visszahívta Zalaegerszegről Halász Józsefet, aki elfogadta a felkérést. Szepcsik József hamarosan meghalt, ez volt az első tragédia az Edda történetében. Nemsokára Halász Józsefről is kiderült, hogy nagyon beteg. Egy darabig még játszott betegen, aztán felállt a dobok mögül. 1980-ban, 29 éves korában hunyt el. Az Ő tiszteletére íródott később az "Emlékezni (egy régi jó barátra)" c. dal.

1977-ben kereste fel Attis Slamovits Istvánt, akinek épp akkor szűnt meg előző zenekara. Mindkettőjüknek határozott elképzelése volt, új útra lépnek, stílust váltanak, a rock felé fordulnak. A helyi bandákból kiválogatták a célnak legmegfelelőbb embereket, amolyan miskolci szupercsapatot hoztak létre.

II.A bakancsos EDDA

III. Az újjáalakult EDDA

Amikor a tagok kimondták a zenekar megszűnését, úgy fogták fel: ha vége, hát vége! Ebbe azonban Attila saját konoksága, "szívóssága", egész életre szóló elszántsága nem nyugodott bele. Nincs tovább? De igen! Legyen az Edda főnix! A mitológia madara, mely elégette magát, és hamvaiból újjászületett. Azonban az Eddának még a hamvait is annyira meggyalázták, hogy szinte alig maradt valami az újjászületéshez. A feloszlott Edda három nagylemezt hagyott maga után, valamint a búcsúkoncert felvételét. És az Edda-tábort! Erre lehetne építeni, de az elmúlt évek nagyon magasra rakták a mércét. Attila tudta, hogy időre van szükség az újrakezdéshez. Nem elég jó zenészeket találni, nem elég azoknak összeszokni, hanem meg kell tanulniuk az Edda-tábor nyelvén zenélni. De ki vállalná a pénztelen próbamunkát? A nyugati világban erre egy menedzser lenne a megoldás, aki fedezné ezeknek a hónapoknak a költségeit, és kockáztatná a befektetést. Nyugaton. Ez jó tippnek bizonyult. Tudvalévő volt, hogy különösen a skandináv országok bárjaiban, éttermeiben, kocsmáiban keresettek a magyar zenekarok. A régi Eddából Fortuna Laci maradt Attila mellett. Úgy gondolták, hogy éjszaka melóznak majd - elég jó gázsiért - szabadidejükben pedig készülhetnek az itthoni újrakezdésre. Attila régi jó ismerőse, Csomós Péter - aki már több évig játszott kint - intézett szerződést. Norvégiába kerültek. Előtte itthon még próbáltak egy darabig, kint 1984. május 1-én kezdtek. Csomós Péter basszusozott, Bige István billentyűzött, és Csillag Endre volt a szólógitáros. Szükség volt egy énekesnőre is, Balázs Ágnest vitték. A követelmények nagyok voltak, igazi show-t kellett nyújtani, de Ők a legjobb tudásuknak megfelelően tették a dolgukat. Csak úgy tudtak talpon maradni az első két hónapban, ha éjjel játszottak, nappal pedig tanulták a nekik idegen, újabb és újabb számokat, a közönség igényeinek megfelelően. Ezek után - mikor már kész volt a kinti műsor - a nappalok felszabadultak, gondolni és készülni lehetett az itthoni újrakezdésre. Ebben Tüsi és Bige István voltak Attila segítségére, sorra készültek az új nóták: komplett számok, billentyűs alapok és megzenésítésre váró szövegek.

Bár kaptak újabb ajánlatokat, november elején a szerződés lejártával visszajöttek Magyarországra. Ebben az időben került adásba az a bizonyos botrányfilm, melynek hatására nemcsak rajongók, hanem sok zenész is elfordult Attilától. Olyanok is, akikkel közös terveik voltak. Szerencsére akadtak barátok, akik bíztatták: Ne add fel! Így az első kábulat után rájött, hogy valóban csak egyetlen válasz lehet azoknak, akik le akarják rombolni az Edda mítoszát: újra beindulni! Először csak ketten Tüsivel kezdték a munkát. Csomóssal nem voltak közös terveik, Bige néhány hét múlva disszidált, Csillag Endrére nem lehetett számítani szétszórtsága miatt. Tüsi és Attila elhatározták, hogy addig minden bulin vendégzenészekkel játszanak, amíg meg nem találják minden posztra a legmegfelelőbb társat. A tagok folyamatos cserélődése miatt 1987 végéig nagyon sokszor változott a zenekar felállása. Legelőször billentyűsökkel próbálkoztak, mígnem rátaláltak Gömöry Zsoltra, Ő azonban nem vállalta azonnal. A basszusgitáros Mirkovics Gábor lett, már csak a szólógitáros hiányzott. Próbálkoztak Mohai Tamással, Szénich Jánossal, Gellért Tiborral. Egy időben az igazi szólógitáros hiányát úgy próbálták áthidalni, hogy Gömöry mellé beállítottak egy másik billentyűst, Béres Ferencet. Tátrai Tibor is játszott kisegítőként a zenekarban, jóindulatú segítsége nagyot dobott az induláson, de nem vállalta az állandó munkát. Aztán újra megjelent a képben Csillag Endre, aki időközben rengeteget változtatott az életén, és szeretett volna újra egy rendes bandában játszani.

Az Edda új élete 1985. április 14-én Szegeden kezdődött. Az volt az első koncert. A régi dalok mellett az újak is megszólaltak. A zenészeknek nem volt okuk az aggodalomra, a régi tábor tagjai mámoros boldogsággal fogadták Őket. Két hónapig turnéztak vidéken, majd következett június 7-e, a Budapest Sportcsarnok, ahol élő lemezfelvétel is készült. Ezen a koncerten hangzott el Attila szájából a következő mondat:

"Alázatosan jelentem, az EDDA művek a mai naptól holtbiztos, hogy él!"

Ez az album - ami a Koncert 1985. címet kapta - lett az Edda ötödik nagylemeze, mely fél év alatt bearanyozódott. Ezen a bulin még vendégzenészekkel léptek színpadra. Jó néhány ráadás-szám után engedte csak az öltözőbe a közönség a zenekart, ahol szakmabeliek gratuláltak a zenészeknek. Köztük volt Slamó is, aki kezet nyújtott Attilának.

1985 nyarán egy újabb probléma merült fel: Tüsi súlyosan megbetegedett, és abbahagyta a zenélést. Talán az eset súlyosságának köszönhetően - kilyukadt az egyik tüdeje - akkoriban többen halálhírét terjesztették, de ez nem volt igaz, a mai napig él. A dobok mögött ekkor kipróbálták Hirleman Bertalant majd Raus Ferencet.

1986. májusában Rockmajális elnevezésű turnéval járták az országot, a Bikini és a Tátrai-Török-tandem közreműködésével.

1986-ban elkészítettek egy stúdióalbumot nyolc vadonatúj dallal: ez volt az EDDA művek 6. A doboknál ekkor Papp Tamás működött közre, de nemsokára magukhoz csábították Donászy Tibort. Ezzel stabilizálódni látszott a felállás: