Turóc vármegye egy magas hegyektől minden oldal felől körülvett katlant képez, melynek csak ÉK-en és ÉNy-on van természetes nyilása, ahol a Vág folyó a hegyövet áttöri. É-on a Kis-Fátra vagy Fátra-Kriván hegység emelkedik, mely a Kis-Kriván csúcsában 1711 m. magasságot ér el. Ezt a Vág kralováni szorosa választja el a Nagy-Fátrától, melynek hatalmas hegytömege Turóc vármegyét Liptótól és Zólyomtól választja el. E csoportnak magasabb kiemelkedései: a Klak (1395 m.), Javorina (1330 m.), Borisov (1512 m.), Ploska (1533 m.), Pusztalőja (1586 m.) és Krizsna (1575 m.), majd a hermánd-stubnyai nyergen (891 m.) túl az Ahornbrunn (1266 m.) és Vihnatova (1281 m.). DNy-on a jóval alacsonyabb Zsgyár-hegység (893 m.) alkotja a határt Bars vármegye felé. Ezt a Gajdell és Znió-Váralja közti nyereg (621 m.) választja el a Veterna hora vagyis a Rajeci havasok csoportjától, melynek nagyobb emelkedései: a Klak vagy Orrkő (1353 m.), Velka Luka (1477 m.) és Mincsol (1364 m.). Ezt a hegycsoportot a Sztrecsnói szoros választja el a Kis-Fátrától. Az ekként minden oldal felől hatalmas hegyektől övezett fennsík D-ről É. felé lejt, míg amott 565 m.-nyire van a tenger fölött, Ruttkánál már csak 376 méternyire. E síkságot a Turóc folyó öntözi, mindkét oldalról igen sok bővizű hegyi patakkal (Mossóci, Necpáli, Szklabinyai, Vrickói patak) gyarapítva vizét. Ruttkánál a Vágba ömlik, mely K-Ny-i irányban szeli át a vármegyét s egyuttal egyetlen tutajozható folyója is. Vannak kisebb tavai, több szép vizesése (Suttó mellett) és néhány ásványos forrása, köztük a stubnyai melegforrások. Éghajlata magas, hegyes vidékének megfelelőleg meglehetősen zord, de egészséges, csapadékban bővelkedő.

A lakosok száma 1870-ben 45,346, 1891-ben 49,979 volt; egy km2-re 43,5 lélek esik és igy Turóc a ritkábban lakott vármegyék közé tartozik. A lakosok közt van 1358 magyar (2,7%), 10,180 német (20,4%), 37,954 tót (75,9%) és 488 egyéb anyanyelvü. A magyarság tiz évi szaporulata 254 lélek vagyis 23%. A nem magyar ajkuak közül csak 2626 lélek vagyis 5,4% beszéli a magyar nyelvet.

Hitfelekezet szerint van 20,853 róm. kat. (41,7%), 26,834 evangélikus (53,7%) és 2214 izraelita (4,4%).

Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a népesség: értelmiség 334, őstermelés 10,995, bányászat 22, ipar 3664, kereskedelem 339, hitel 14, közlekedés 475, járadékból élő 401, napszámos 3483, házi cseléd 1587, háztartás 11,079, egyéb foglalkozás 32, foglalkozás nélküli gyermek 16,105, felnőtt 1273.

Az ipar nem nagy, legjelentékenyebb ága a faipar és szeszipar, van 2 gőzfürész, 1 hajlított fabutorgyár (Turóc-Szt.-Márton, 325 munkással) két kisebb rendü bőrgyár és 19 szeszgyár; jelentékeny még a ruttkai államvasúti javító műhely. A vármegyében van 2 bank, 1 takarékpénztár és 5 szövetkezet.

Közlekedési eszközei: 71 km. vasút (13 álomással), 124 km. törvényhatósági és 54 km. községi út, állami útja nincs.

Turóc vármegye történetének első nyomai az őskorszak azon kulturszázadaihoz vezetnek, melyek a történet előtti időkben vesznek el s az emberi művelődés fejlődésében bronzkorszak gyüjtő név alatt ismeretesek. Ezt bizonyítják azon részben szórványos, részben tömeges bronzleletek, melyek a turóci medence hosszvölgyének keleti és nyugati szélein előfordulnak. Ilyenek a blatnicai kincslelet a magyar nemzeti muzeumban, a mossóci, necpáli, szklabinyai, szucsáni és számos más bronzlelet, részben a Révay-család gyüjteményében, kis számban a magyar nemzeti muzeumban, legnagyobb részt azonban a prágai cseh muzeum gyüjteményében, melyek a pánszláv izgatások alatt a 60-as és 70-es években odakerültek, részint azonban még a szláv Matica muzeumában maradtak Turóc-Szt.-Mártonban. Érdekes maradványa a bronzkulturának azon két erődítés, melynek egyike Szucsánon, másika Priekopa és Kossuthfalva között, régi alakjának kivehető nyomaiban ma is szemlélhető. Ezen földből sáncszerüen és földhányással épített erősség és hosszabb itt tartózkodás jeleit tünteti föl, míg a lelet tárgyai Felső-Magyarország északi részének akkori műveltségéről tesznek tanuságot.

A honfoglalás korának jelentősebb mozzanatai Turócban a várak keletkezésében mutatkoznak s itt találjuk a vármegye második kulturájának kezdetét, amely a vármegye népesedési mozgalmáról tanuskodik. Ilyenek Szklabinya, Blatnica, Turuch vára, melyek közül a két első szláv v. szlovén eredetre vall; Szlabinya építését némelyek a macehánoknak tulajdonítják, míg a pánszláv történetirók szerint Tuder quád király hatolt volna be a Turóc-i medencébe a margittai sziklákat áttörve s ő népesítette be a Turóc-i területeket s Turóc nevét is Tuder királytól kapta volna. Három százada mult el a honfoglalásnak, amidőn is T. benépesítése megkezdődött, mert mint királyi prediumot eleinte a királyi várjobbágyok népsége lakta vajmi gyéren a vármegye területét, míg a XII. sz. második felében a szomszédos Bars és Zólyom vármegyékből a bányák mívelése tekintetéből letelepített szászok közül átköltöztették a lakosság egy részét. A lakosság társadalmi és községi élete a királyi adományok osztogatásával ver gyökeret a XIII. sz. első felében a vármegye területén, midőn is a községek egymásután keletkeznek, s a templomok építése az ipar emelésére szolgál alapul. Igy keletkeznek egymásután: Folkusfalva 1230., Mattyuch 1233., Pribóc 1235., Laszlóc 1240., Zanasán 1242., Draskfalva 1242., Rákóc 1244., Vendéghegy 1245., Videfelde 1245., Konopota 1248., Jordánfalva 1249., Kis-Mayuch 1250.

A XIII. sz.-ban három nevezetes mozzanata Turóc történetének Turuch várának felépítése még a tatárjárás előtt a Forgácsok őse Ivánka által, amely vár valószinüleg csak kiépítve lett akkor, mert a vármegye területe mint Turch, később Turuch és Turóc ezen vártól nyerte nevét, amely név jóval előbb használatos volt a várnak Ivánka által történt kiépítésénél.

A második IV. Bélának a tatár vészből 1242. lett menekülése, midőn is első menedékét a Turóc-i várban találta.

Harmadik mozzanata a premontreiek konventjének megalapítása IV. Béla által 1252., hol is Znióváralján volt a prépostságuk, ott épülvén templomuk és monostoruk s az mint hiteles hely működött. A mohácsi vész után elpusztult, javai világi kézre kerültek; Nyári Ferenctől Révay-birtokba jutott, míg azt 1544. I. Ferdinánd magához váltotta s 1547. a prépostságot Várdas Tamásnak adományozta.

1586. a jezsuiták birták, 1616. Forgács Ferenc esztergomi érseké, 1621. ismét a jezsuitáké, ezek eltörlése után az egyetemi alapé lett. A premontreiek rendéből második prépostja Ivánka Andrásnak testvére volt az utolsó Majthény Uriel.

Turóc területe mint királyi predium a vármegyék alakítása után a XIII. sz.-ban Zólyom vármegyéhez tartozott s mint annak függeléke, szervezetére nézve a zólyomi comeseknek volt alárendelve; mint önálló vármegyei terület az önkormányzatot és törvényhatósági jogokat csak a XIV. sz. első felének utolsó tizedében kezdette gyakorolni. A vármegyének mint önálló törvényhatóságnak első főispánja 1350-57. Tamás volt, 1528-tól kezdve a főispánok szakadatlan sorát a Révay-család tagjai töltötték be 1707-ig. Politikai beléletének és viszontagságainak főbb mozzanatai a XV. sz. elejétől kezdődnek, midőn itt ott Szentmiklósi Pongrác befészkelte magát 1436. Blatnica várába s ezt későbben Necpáli László szakolcai várkapitánynak 7000 arany forintért eladta. Szentmiklósi Pongrác rettegett réme volt a felvidéknek; az ő fegyveres hordáihoz sorakoztak a husziták pusztításai. 1449. Hunyadi Jánossal békét köt s az egyességbe Baliczky Miklóst is beleveszi szklabinyai várával. 1454. a Turóc-i prépostság javait Neboysza Miklós bitorolja, a közelében erődítéseket emel s ugyanez évben Neboyszának a prépostság bitorlását Pongrác biztosítja Hunyadi Jánosnál, Szucsán várában pedig István testvérét helyezi el. 1569. Komorovszky Péterrel üldözik egymást s Pongrác dúlásaival Turócot egészen hatalma alá keríti; Herostratesi hirnevet szerez: Turóc-i királynak hivják. Árpád-házi királyaink uralkodása alatt gyakori tartózkodási helye II. Istvánnak, IV. Bélának, mig később Nagy Lajos, Zsigmond látogatták a vármegyét s mindannyiszor Turóc várában tartózkodtak.

Turóc vára a huszita harcok alatt a XV. sz.-ban a husziták kezére kerül Hunyadi János kormányzósága alatt. A mohácsi vész után Szapolyai János veszi birtokába; később Nyári Ferencé, ettől a Révayak veszik át, miglen a Thököly-mozgalom alatt leromboltatott. A szlávok által épített Szklabinya vára IV. Béla idejében Dettrich Mika comesé, utána Pap, azután Corom, ugy Czecze birtokolja, míg erre Bubek főispán kezébe kerül. Továbbá birtokolja Szentmiklósi Pongrác, mire Hunyadi János veszi át. Mátyás király Ernst János budai kincstári prefektusnak adományozza, később Szapolyai Jánosé s 1551. a Révayak birtokába jut. Amint a várak urai változtak, a szerint fordultak a vármegye társadalmi viszonyai: majd a felvidéki dinasztiák, oligárkák dúlták, majd a huszita zsoldos hadak harácsolták, s bár az országos események szinhelyétől távol esett a vármegye területe s hazánk általános történetének jelentős mozzanatai alig érintették, Turóc vármegye társadalmi viszontagságai a nagy hadjáratok nyomorával felértek. Politikai belszervezetében változás alig fordul elő.

A vármegye adminisztrációjának központja Szentmárton volt, amely a korponaiakéhoz hasonló szabadalmát 1340. Róbert Károlytól kapta. Itt tartotta meg Bubek Imre országbiró 1391. a nemesi birtokok vizsgálatát. A vármegye területe négy járásra osztatván, ezen járások székhelyei a régi időkben Szklabinyán, Blatnicán, Mossócon és Znión volt. A vármegye törvényhatóságának pecsétjét 1683-ig a négy szolgabiró és alispán együttes magánpecsétje helyettesítette; 1639-ben azonban Turóc is mint ilyen pecsétet kapott, amelyet 1709-ig használt. 1709. új címert kap, emlékére azon eseménynek, midőn az ónodi gyülésen Turóc két követét (1707), Rakovszky Menyhértet és Okolicsányi Kristófot agyonvagdalták; ennek emlékére a vármegye új címerét az Okolicsányi- és Rakovszky-család címerképéből állították össze s azóta használatban van, valamint ezen gyászos eset emlékére a vármegye tanácstermének asztala piros posztóval van borítva.

Turóchoz kapcsolódó érdekességek: