A Magyar Királyi Honvédség ugyan sokat erősödött 1920 óta – harckocsi, repülő egységek felállítása, ejtőernyős zászlóalj kialakítása, folyamőrség létrehozása, katonai hírszerzés és elhárítás fejlesztése – mégis a magyar hadsereg jóval gyengébb volt mint a környező ellenséges országok hadseregei .
Egyetlen dologban előztük meg őket, mégpedig a harci szellemben. A magyar katona kész volt harcolni elszakított magyar testvéreiért és az ellopott magyar földért.
A magyar-cseh tárgyalások a csehek miatt - miszerint egy marék földet sem adnak vissza összerabolt országukból a magyaroknak – nem vezettek eredményre.
Horthy kormányzó elrendelte a mozgósítást. A határon támadásra sorakozott az I., II., III. hadtest. A csapatok harci morálját mutatja, hogy felsőbb parancsok ellenére is be-betörtek az alegységek a cseh védelmi vonalba.
A „Rongyos gárda” nevű különleges egység diverzáns akciókat végzett a cseh vonalak mögött. Ez a csapat önkéntesekből szerveződött jól képzett szabadcsapat volt . A kommandós akciókat vezérkari szinten egyeztettük a lengyelekkel. A csapat kapitánya Náday István tábornok volt aki a Honvéd Vezérkar Főnökének első helyettese volt.
Az akciók szervezése és irányítása a VKF-5. osztály élén álló Homok Sándor vk. ezredes feladata volt. A szervezés során I-XIX zászlóaljat állítottak fel az ország különböző területein.
1938.október 5-én az Előd zászlóalj Vásárosnaménybe érkezik, hogy megkezdje a bevetéseket.
Az információszerzésre külön szerv alakult Térképhelyesbítő Igazgatóság néven.
1938. október 5-én Vásárosnaményben alakult meg az ún. „S” (Szigetvári) csoportparancsnokság (a Térképhelyesbítő Igazgatóság előde) .
A felderítés megállapította, hogy a cseh erődvonalban Tarpa és Muzsaly térségében másfél kilométeres rés van. Ezen a gyengén lezárt területen jelölték ki a kommandók átlépési körzetét. A (gúny)határt már aznap éjjel átlépte az első járőr, amely feladata végrehajtása után október 18-án a lengyel határhoz érkezett. A tarpai résen át folyamatossá váltak a sikeres válalkozások.
A Rongyos gárda I. lövészcsoport parancsnoksága, XVII. lövész zászlóalja (hat tiszt, 328 főnyi legénység) szállásolt be Tarpán a községi iskola, a református iskola tantermeibe és magánházakhoz. Feladataik végrehajtásához igénybe vették az ott lévő kerékpárokat és fogatokat, díjazás ellenében. 1938. október elejétől november közepéig tartózkodtak a faluban.
Azért esett Tarpára és környékére a választás, mert 1938. október 5-én Stefán Valér vezérkari százados felderítette a csehszlovák határ menti kis-erődvonalat, és megállapította, hogy Tarpa és Nagymuzsaly között egy másfél kilométeres rés tátong, itt ugyanis még nem volt kiépítve az erődvonal, az őrséget ellátó szudétanémet legénységet pedig a csehszlovák hadvezetőség megbízhatatlansága miatt kivonta a szolgálatból.
A határon átdobott járőrök feladata a csehszlovák területen diverziós vállalkozások és terrorakciók végrehajtása volt. Utakat, hidakat, katonai létesítményeket robbantottak, bénították a hírszolgálatot, és lelkesítették a magyar lakosságot. Az akciókba vállalkozó kedvű tarpai fiatalok is bekapcsolódtak Óbis Gyula tanító, leventeoktató vezetésével. Rájuk elsősorban mint a vidéket jól ismerőkre számított a zászlóaljparancsnokság.
A Tarpán állomásozó XVII. zászlóalj legénységét tíz-tizenöt fős csoportokban, járőrökben október 6-ától vetették be (1. század). Október 8-án indultak kilencen Óbis Gyula vezetésével, előbb a század 7. számú járőrével, majd Bene falutól önállóan tevékenykedtek. A tarpai csoportnak propagandafeladat, röpcédulák szétszórása jutott úgy, hogy egészen a Kárpátokig kellett ezt a tevékenységet végezniük, majd Lengyelországba átérve ott bevárni az események kimenetelét. Mihály Dezső (38 éves, tartalékos huszár), Bede Károly (26 éves, tartalékos huszár tizedes), Óbis Gyula, Zeke Alajos (32 éves), Márton Károly (19 éves), Sütő Károly (26 éves tartalékos huszár), Varga Béla (22 éves) fegyveres harcot sem mellőző vállalkozása október 20-án a lengyel határ elérésével ért véget. Az S csoport onnan november 5-én tért haza Tarpára. Mihály Dezső október 7-én már átvitt egy S csoportot a határon, majd visszatérve az Óbis-csoportot vezette, velük végig is ment.
(1938. október 5-én Vásárosnaményben alakult meg az ún. „S” (Szigetvári) csoportparancsnokság -a Térképhelyesbítő Igazgatóság előde, mely szervet az információszerzés miatt hozták létre).
Az 1. század másik járőreivel ment Esze Zsigmond (28 éves) és testvére, Elek (kiskorú), ez a járőr néhány másikkal együtt keveredett egyenlőtlen tűzharcba október 11-én Dercennél a csehszlovák határőrséggel és a páncélosokkal megerősített reguláris katonasággal. A járőrök nagy veszteségeket szenvedve tértek vissza Tarpára. Október 9-én indult innen az a tizenkét fős csoport, melynek parancsnoka a helybeli Horváth Géza malomellenőr volt, mellette Hájas Bertalan (21 éves levente) szolgált. Ők a 2. és 3. század járőreivel együtt Csoma és Badaló között keltek át a határon. A 2. század járőrei robbantották fel a borzsovai vasútállomás közelében álló hidat egy vasúti szerelvénnyel együtt.
Ezt követően már az átdobott csapatok vasúti csomópontok, hadiszállítmányok ellen is hajtottak végre támadásokat.
A csehek az erősödő támadások miatt csapaterősítéseket vezényeltek a térségbe és az egyik kommandó Borsovánál összecsapott egy páncélosokkal is megerősített cseh ezreddel.
Az egyenlőtlen harcban a „Rongyos gárda” 16 főt vesztett, 9-en Lengyelországba érkeztek, 22-en pedig vissza Magyarországra. A csehek ezek után lezárták a tarpai rést .
A szabadcsapataink áttelepültek Tornyospálcára, ahonnan kisebb de sikeres akciókat hajtottak végre.
A háborúra azonban nem került sor, mivel cseh és magyar kérésre a német-olasz döntőbíróság november 2-án összeült Bécsben.
Megjegyzés: A képen Náday István a Rongyos Gárda parancsnoka látható.
Forrás: Földi Pál: A Magyar Királyi Honvédség a második világháborúban / Anno Kiadó
www.sulinet.hu