Ejtőernyős vadászok
2008.01.08. 10:39
A harmincas évek közepén gránátos századok kialakítását vette tervbe a magyar katonai vezetés. Ezek a kiválóan képzett katonai egységek a tervezet szerint megfelelő esetben arra is vállakoztak volna, hogy ellenséges területen szállító gépek által földre téve folytassanak harci tevékenységet. Miután egymás után érkeztek a hírek Európa különböző országaiból , főként Németországból, ejtőernyős alakulatok létrejöttéről, a magyar vezérkar lemondott a gránátos csapatok felállításának tervéről , s helyette megindította egy ejtőernyős egység szervezésének előkészületeit.
A kiképző keret tiszti csoportja 1938. szeptember 11-én alakult meg Szombathelyen, parancsnoka az első világháború egyik legendás hőse, a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjével kitüntetett vitéz Bertalan Árpád százados lett. (…)
Bertalan Árpád szakszerű irányításával rövidesen létrejött egy teljes harcértékű század, amit rövidesen elit zászlóaljjá fejlesztett fel és képzett ki. A csupa önkéntesekből álló, fiatal sportembereket magába foglaló alakulat minden tagja különleges kiképzést kapott közelharcból, mesterlövészetből és minden terhelés elviseléséből. Az alkulat végső otthona Pápa városa lett(…).
Az ugrásokhoz elavult első világháborús ernyőket használtak, és ugyancsak korszerűtlen (olasz) Caproni 101-es repülőgép szállította az ejtőernyősöket. Az alakulat bemutatkozása Erdély felszabadítása alkalmával történt, ahol részt vettek a kolozsvári díszszemlén.(…)
Az első harci bevetésre a délvidéki hadjárat folyamán , 1941 április 12-én került sor, amikor is a Bácska ellen intézett támadásban feladatot kapott a zászlóalj, hogy öt géppel, két hullámban, a ledobás után foglalja el a Ferenc-csatorna hídját, és tartsa addig, amíg a magyar gyorscsapatok beérkeznek. A bevetés tragédiával kezdődött. A vizes veszprémi repülőtérről a túlterhelt vezérgép csak nagy nehézségek árán tudott felemelkedni, majd 50 méteres magasságból visszazuhant. A gép azonnal felrobbant és a fedélzetén lévők közül hősi halált haltak: Bertalan Árpád őrnagy, Kelemen László százados, Bene László főhadnagy, Petri János őrmester, Döbör János, Horváth Gyula, Kerekes Imre szakaszvezető, Koscsó Lajos tizedes, Auth Károly, Molnár András, Németh János, Szabó György őrvezető, Czakó Mihály, Fejes József, Horváth Mihály, Sándor Sándor és Varga Gyula ejtőernyős honvédek.(…).
A megmaradt repülők , fedélzetükön a megrendült legénységgel indultak dél felé, elrepülve a szörnyű máglya felett, amelynek tüzében még égtek a bajtársak. Ledobott ejtőernyős vadászaink a harcfeladatot teljesítették.(…)
Az ejtőernyős elit ezred újabb harcbavetésére csak 1944-ben került sor. Az arcvonalba igazában október 3-án kerültek először az ejtőernyősök. Ekkor indult meg a szovjet csapatok támadása a kárpáti határon lévő magyar védőállások áttörésére.
Az ejtőernyős csoportot október 12-én vonták ki az első vonalból, és vezényelték Budapestre. Horthy kormányzó akart szilárd támasztékot bennük, a kiugrás elősegítése érdekében. A siker mint tudjuk , nem az ejtőernyősökön múlott…
Míg a Kárpátokban folyat a harc, Nagyvárad térségébe egy 175 fős alakulat érkezett Pápáról repülőgépen és Váradlesnél foglalt védelmi állást. Az éjszaka folyamán át is estek a tűzkeresztségen. Egy szovjet-román vegyes kötelék érkezett kúszva a faluhoz, amelyet meglepetésszerűen akart elfoglalni, de az ejtőernyősök ellenállásába ütköztek.
Súlyos harcok és jelentős veszteségek után először Nagyváradra vonultak vissza, majd a tiszafüredi hídfőállás védelmét látták el.
A Kárpátaljáról Budára vezényelt I.zászlóalj feltöltésre került, s mivel a közben vezérőrnaggyá előléptetett Szügyi Zoltán a Szent László Hadosztály parancsnoka lett, az ejtőernyős ezred vezetését Pokorny László őrnagy vette át. A Budapest irányába gyorsan haladó orosz előretörés következtében az ejtőernyősök védelmi állást foglaltak Soroksár-Dunaharaszti térségben. Az előretörő orosz páncélos egység az Ócsánál védelmi állásait erősítő ejtőernyős századot meglepte és harckocsikkal a földbe taposta.
E „sikeren” felbátorodva indult el a szovjet főerők támadása. 20-20 tankkal támadtak Soroksárra és Dunaharasztira , de a keményen védekező ejtőernyősök visszaverték a rohamot mindkét irányban.
A Soroksárról kivont alakulatot ezután Isaszegnél vetették be az orosz előnyomulás megállítására, ahol a német tüzérségi tűztámogatásnak köszönhetően az orosz támadás összeomlott.
A II. ejtőernyős zászlóalj közben a Csepel-sziget védelmét látta el december 12-ig.
Az I.zászlóaljat a Kéthelynél vetették be, megakadályozandó, hogy az oroszok dél felől megkerüljék a Balatont. Kéthely visszafoglalása után Tassonyi őrnagy betámadt az ellentámadásra gyülekező oroszok közé. Az egység ezt követően Lajtos Árpád vk. őrnagy , a Szent László Hadosztály vezérkari főnöke intézkedésére a német alárendeltségből kivonásra került és „anyaalakulatához”bevonult.
Amíg az I.zászlóalj Kéthelynél harcolt, a II.zászlóalj Csepelről Fótra került, hogy a Fótot uraló magaslatot megszállva tartó német SS-rendőrzászlóaljat erősítse. Németek helyett orosz géppuskatűz fogadta az ejtőernyősöket, aki megrohamozták a magaslatot és visszavették azt az orosztól. A másnapi heves szovjet támadás elől a zászlóalj Mogyoródra vonult vissza, majd innen Ipolyszalkára vezényelték az ott lévő híd visszafoglalására, és az Ipoly keleti partján hídfő létesítésére. A támadás sikerrel járt, így az Ipolytól keletre tartózkodó német csapatokat ki tudták menekíteni. A visszavonuló zászlóalj a Garam folyó felé vonult vissza, amely mögött foglalt állást a Szent László Hadosztály.
A nagy orosz támadást követően a Csallóközből Pápára vonult vissza a Hadosztály, így az ejtőernyösök is oda érkeztek be, majd azonnal be is vetették őket Veszprém védelmében Nemesvámosnál. Miután Veszprém is elesett, az alakulat átvonult az égő Tapolcán. (…)
Az ejtőernyős ezred maradványai Muraközben léptek április 3-án Ausztria területére.
Utolsó bevetésük a Murán átkelt oroszok ellen történt, ahol megállították a szovjet támadást , majd egy beérkező német páncélos egység felszámolta az orosz hídfőt.
Miután a Szent László Hadosztály parancsnoksága tudomást szerzett arról, hogy május 8-án aláírták a fegyverszünetet, utasítást adott a harc beszüntetésésre, és intézkedett, hogy csapatai az angolok előtt tegyék le a fegyvert az orosz hadifogságot elkerülendő.(…)
A Magyar Királyi Honvédség ejtőernyős vadászai a világháború poklában, lehetetlen feladatok végrehajtásával, a túlerőben lévő ellenséggel szemben is bizonyították, hogy elit katonák, akik számára csak egyetlen íratlan parancs létezett:
A hazáért mindhalálig!
Forrás: Földi Pál : Különleges Alakulatok a magyar hadszervezetben /Anno Kiadó MMIII.
(A képen a kolozsvári dísszemlén felvonuló ejtőernyősök láthatók.)
|