1956.október 28-án Nagy Imre feloszlatta az ÁVH-t. Az állomány az első napokban tanácstalanul várt, majd egy részük jelentkezett a rendőrségen, hogy vegyék őket őrizetbe, más részük elmenekült. Ez utóbbiak közül voltak olyanok, akik egyszerűen elbújtak valahol, de nagy részük a szovjet csapatokhoz futott, ahol kiszolgáltatták volt bajtársaikat és átadták a hadsereg objektumaival, a laktanyák állományával kapcsolatos ismereteiket. Voltak aztán olyanok, akik Jugoszlávia, Csehszlovákia irányába lépték át a határt. Nem maradtak azonban nyugton sehol. Szervezték a forradalom leverését.

A nógrádiak például Rácz Károly ávós őrnagy vezetésével Csehszlovákia területéről biztosítottak fegyvert, lőszert és élelmet a határ közelében, Karancslapujtőn október 30-tól gyülekezett ÁVH-sok és pártfunkcionáriusok részére, akik Darázs István parancsnoksága alatt készültek a megtorlásra.

Összesen mintegy 2000 ÁVH-s és néhány tíz sztálinista katonatiszt (Gyurkó Lajos, Sucin József stb.) főleg politikai tiszt, valamint több volt független pártfunkcionárius ment át a szovjet csapatokhoz, ahol ruhát és fegyvert kértek, hogy harcolhassanak a magyar nép ellen és segítsenek a forradalom leverésében.

November 4-én „muszkavezetőként” tértek vissza Budapestre és az ország más városába.

A megyei és járási székhelyeken szolgálatot teljesítő ÁVH-sokat október 30. és november 3. között mindenütt védőőrizetbe vették. Budapesten a Deák téren és több városban is nyitva álltak az ajtók, az ott lévők saját felelősségükre eltávozhattak volna, de nem tették.

Ennek ellenére november 4-én mindenütt felszabadítóként köszöntötték a támadó szovjet hadsereget és évtizedekig azt hirdették, hogy a fasiszták ki akarták őket végezni.

A halállistákat, a kivégzők névsorát világgá kiálltották, de ilyent sem a bíróságoknál, sem „az ellenforradalom rémtetteit bizonyító dokumentumok” között nem talált és nem látott eddig senki.

A szovjetek a hozzájuk érkezett ÁVH-sokat fegyverrel és orosz egyenruhával, vagy pufajkával látták el. A védelemért cserébe azt kérték, hogy rajzolják térképre a katonai objektumokat. Az ÁVH-sok készséggel megadtak minden tájékoztatást, vállalták, hogy oda is vezetik a szovjeteket.

A szovjetekkel visszatérők bosszútól lihegve kíméletlenül megtorolták a rajtuk esett sérelmet és már november 4-én és 5-én letartóztatták a Forradalmi (Nemzeti) Bizottságok vezetőit, a Munkás- és Katonatanácsok elnökeit, igyekeztek megtölteni a börtönöket lakókkal.

Még nem tudták mi vár rájuk, de azt igen, hogy Kádár nem lesz hálátlan. Ezt igazolta a következő néhány évtized.

E pufajkás társaságnak volt aktív tagja Horn Gyula volt miniszterelnök aki máig nosztalgiával emlékszik vissza a régi „hősi” időkre, amikor magyar hazafiakra vadászatak ÁVH-s társaival.