Az együttes a zene és a szó segítségével ismételten felhívja a világ közvéleményének figyelmét a magyarokat ért, a történelemben soha nem tapasztalt igazságtalanságra. Szellemi-lelki mozgalom, amely nem valaki, vagy valakik ellen irányul, hanem egy nép jogos fájdalmának, bele nem nyugvásának és reményének a közzététele.

Nyolcvanhat évvel ezelőtt, 1920. június 4-én Budapesten és országszerte megkondultak a harangok, megszólaltak a gyártelepek szirénái, és ezek a hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmát jelenítették meg. Az első világháborút lezáró békefolyamat részeként Magyarországot megfosztották területének 71 százalékától, elvették hegyeinek, erdőinek, ásványkincseinek, vizeinek, vasútvonalainak jelentős részét. A kijelölt új határok mélyen belenyúltak a magyar nemzet testébe. Minden harmadik Kárpát-medencében élő magyar más ország zászlaja alá került, s az új határ tőszomszédságában is és a Székelyföldön egybefüggő színmagyar területek kerültek más államok birtokába.

Sokan voltak, akik nem nyugodtak bele az ország elrablásába, és sajátos eszközeikkel a figyelemfelkeltést választották, hogy a világ érzékelje: történelmében ez idáig még nem történt ilyen lépés, hogy vonalzóval szakítanak darabjaira egy ezeréves országot.
Endresz György első világháborús pilóta és társa, Magyar Sándor navigátor a magyar ügy mellett elkötelezett angol mágnás, lord Rothermere tanácsára és segítségével elhatározta, hogy a Justice for Hungary (Igazságot Magyarországnak) nevű repülőgépével megdönti az addigi rekordot, és átrepülve az Atlanti óceánt, Magyarország területén landol. Az amerikai magyarok áldozatkészségének köszönhetően összejött annyi pénz, hogy megvásárolhassák a kor egyik leghíresebb hosszú távra is alkalmas repülőgépét, a Lockheed Sirius kétüléses, egyfedelű égi járművét, és 1931. július 15-én Amerikából felszállva 13 óra 50 perc alatt elérték az ír partokat, és 16-án délután Bicske határában landoltak magyar földön.

A pontosan 5770 kilométeres utat a két magyar óceánrepülő 25 óra 20 perc alatt teljesítette, gyorsabban, mint addig bárki a világon, óránként 250 kilométeres átlagsebességgel. A pilóták emberi teljesítményükkel, a technikai adottságok maximális kihasználásával nemcsak egy kimagasló sportteljesítményt értek el, hanem az égre írták egy nép fájdalmát, szenvedését, és ugyanakkor a reménybe vetett hitét is.

A magyarországi ünneplő százezrek is megérezték: lehet a fegyvereken kívül más eszközökkel is rádöbbenteni arra a világot, hogy van egy harcos, tudatos nép a világ legtökéletesebb földrajzi egységében, a Kárpát-medencében, amely teljesítményével, tudásával és emberi nagyságával akar elégtételt venni az őket támadókon, bántókon és kirablókon.

A Justice for Hungary! mozgalom újraélesztése most azt jelenti, hogy adjuk hírül a világnak, hogy népünk él, lélegzik a Kárpát-medencében és vallja a határokkal szétszakított nemzet összetartozását. A motorosok, akik eljutnak Csíksomlyóra, vagy az európai nagyvárosokba, és járművükön viselik a magyar zászlót, bőrmellényükön a magyar felvarrókat, Endresz György és társai utódai.

Vasparipákon, a szelek szárnyán suhanva mint országúti pusztafiak szolgálják a figyelemfelkeltést, és hagynak nyomot Európa és a világ népeinek lelkében. A jelszó örök: Igazságot Magyarországnak!

Forrás:Hunhir.hu / 2006.06.07.