Hallva Tirts Rezső nevét, sokan arra az erdőtanácsosra gondolnak, aki az első magyarországi turista útjelzést készítette el, többek közt a Dobogókőre is. Már kevesebben tudják, hogy apja id. Tirts Rezső (1831 február 27. Szepesváralján - 1914. március 14. Budapesten) az 1848-49 szabadságharc részvevője volt mint gerilla -vadász, Cornides Lajos,őrnagy egységében.

Mint szemtanú, élményeiéről később könyvet jelentetett meg Késmárkon, ahogy az előszóban írja, 'hogy utódainkat még inkább hazaszeretetre, áldozatkészségre buzdítsák, másrészt, hogy a későbbi történetíróknak becses adatokat szolgáltassak.' A könyv teljes címe: '1848-49-iki élményeim különös tekintettel a Cornides-féle Szepesi guerilla-vadászok szereplésére a szabadságharcban'. A könyv 1903-ban volt kiadva Késmárkon, Sauter Pál kiadása. Nagy kárnak tekintem, hogy későbbi kiadása nincs, mert a könyv sok adatot, nevet, fényképet és szemtanúi leírásokat tartalmaz.
A könyv tanulságos és sok olyan adatot feltár amelyeket a szlovákiai történelemírók szívesen elhallgatnak, de a magyar történelem kutatóknak is segítségére tudna lenni.
      Tekintsünk hát a könyvbe, mit is tudhatunk meg Stúr és Hurban a szlovák történelem 'nagy' alakjainak a majdnem 160 évvel ezelőtti szerepléséről Szepsiben. Az írót, szemtanút, nem gyanúsíthatja talán senki sem, szlovákellenességgel, amit a könyvet olvasva bizonyít saját viszonyaival a szlovák emberekkel. A következő idézet a könyv 25. és 26. oldalán található:
      A Jablunovszky-féle dandárral berukkoltak (1849 február 6-án Szepsiváraljára - V.I. Megjegyzése) a hurbanisták is, ezek a Hurban, Hodzsa és Stur lelkiismeretlen agitátorok által felbujtatott gyászvitézek, kik a - népszabadságért küzdő - magyarok ellen fegyvert ragadtak. Ezeknek, - aljas önérdekből vagy ostoba fájgyűlöletből lázadókká vált - agitátorok szereplése ugyan nevetséges eredményt szült, a mennyiben dacára nagy eloquencziájoknak a milyennel mind a három birt, egy pár fanatziált déákkocsmán kívül 600-nál több 'dobrovolnik'-ra (tót önkéntesek) szert tenni tudtak.
      Ez a 600 hurbanista felvonult a piacon, és midőn tót komandoszó mellett glédába álltak, az utcai gyerekek csak gúnyt űztek belőlük. Többnyire buta kinézésű, paraszt ruhába, bocskorban, rozsdás puskákkal felfegyverkezett, szánalmat gerjesztő desperát alakok képezték ezt a tót armadiát.
Parancsnokuk bizonyos Bloudek volt, kék zubbonyban arany zsinórokkal, fején dupla sassal ékesített kucsma, ezredesnek csúfolták. Utánuk megérkeztek kocsin, melyet lovas osztrák tisztek kísértek, Hurban és Stur. Előbbit nagy bundájában és arcába húzott báránybőr sipkájában nem igen láthattuk, de Stur magas csinos alakja, pörge kalapján nagy piros structollal, kiegyenesedett és a kocsiról leugorva a városházára ment megparancsolandó, hogy másnap délutánra nem csak a helybeli, de a környékbeli összes tótság hivassék meg és gyülekezzék a piacon, hol ő beszédet akar tartani.
      Másnap délután csakugyan összecsődült sok paraszt a szomszéd falukból. Fest Zsigmond nagybátyám házából kellett asztalt kihozni, melyre felállva Stur azzal megkezdte beszédjét, hogy felhívta tót testvéreit, - álljanak be dobrovolnikoknak, ragadjanak fegyvert és jöjjenek Debrecenbe, hogy a magyarság végvonoglásait elfojtsák, a magyar lázadás főembereit elfogják és felakasszák, a koronát onnan elhozzák és ezzel a császárt tót királlyá koronázzák meg, mert ez az ország a tótoké, a magyarok csak tőlük elrabolták és ily tónusban tovább.
      A parasztság közönyösséggel hallgatta azt a nagy hévvel folyt beszédet. Mellettem egy ismerős kolpachi paraszt állt és én - ismerve embereimet és azok túlbuzgó katolikus érzelmét - azt kérdeztem tőle, tudja-e, hogy kicsoda ez a szónok? 'Az ördög ismeri, nem is értem, hogy mit akar' válaszolt a paraszt. Erre súgva azt mondtam neki 'ez luteránus pap!' No, ezen szavak hatását látni, valami érdekes jelenség volt. Az én parasztom indignációval szomszédjához fordult azt mondta 'Miso menjünk, hisz ez luteránus pap!' Miso megint szomszédjának súgta azt és mint a futóláng elterjedt a hír a buzgó katolikus hallgatóság közt. A sokaság mindig ritkább lett és Stúr még be sem végezte beszédjét és nem volt már, ki hallgassa, úgy hogy Stur uram haragosan leszállni volt kénytelen az asztalról.
      A hurbanisták egész vívmánya az volt, hogy egy részeg kocsis beállt közéjük, de ez is az úton megszökött. Tőlünk Eperjesen át Kassára mentek, hol őket az osztrák parancsnok, mint terhes függeléket ott hagyta. A kassai gyerekek azután a magyar győzelmi hírékre befutották a várost, tréfából azt kiabálva, hogy Bárcza felül huszárok közelednek. Ennek a hallatára a hurbanisták nagy sietséggel visszaindultak Eperjes-felé, akkor azt kiálltatták utánuk ' hisz nem arra visz az út Debrecenbe!' - Eperjesen húsvétig maradtak, akkor Beniczky Lajos csapatjával rájuk tört, és ha egy század osztrák vadász nem fedi visszavonulásukat, vagy inkább futásukat, csúful szétverettek volna. De úgy is ez volt az utolsó szereplésük, mert azután feloszlattak és némelyek erdőkben bolyongva rablóéletet folytattak, de legtöbbje visszatért otthonába.'
      Az idézet bemutatta a helyzetet Szepsiváralján a szabadságharc alatt. Szepsiben ahol a szlovákokon kívül, szászok és magyarok éltek nagy odaadással voltak a szabadságharc iránt. Láthatjuk, hogy az egyszerű szlovák paraszt se dőlt be Stúr szavainak. Az akkor katolikus szlovák parasztot nagyon nehéz volt rávenni lopásra. És Stúr mindjárt a Magyar Szent Királyi korona lopására invitálta őket, hogy majd ezzel megkoronázzák a császárt. Hát igen. Hálás lehetett neki.
Az idézet jellemzi milyen tekintélye volt Stúrnak az első Szlovák Nemzeti Tanács elnökének a nép között. Tudjuk, hogy Stúr és barátjai mint összejövetel, éppen 160 éve kikiáltották ki magukat Szlovák Nemzeti Tanáccsá. Nem tudom, hogy ki választotta őket, de azt tudom, hogy a császár jóváhagyásából. Apropó, minek is lett volna neki a választás? Hisz az a demokrácia egyik alapelve, és ő a császár oldalán harcolt a magyar szabadságharc leverésén.
      2008-at kihirdették Szlovákiában, mint a Szlovák Nemzeti Tanács évét. Előhúzzák majd megint a sok legendát, ami ismét, sajnos nem vezet a szlovák nép történelmi felvilágosodásához. A Szlovák nemzet Európa egyik legfiatalabb nemzetéhez tartozik. Nem szégyen, ha nincs nagyvonalú történelme. De azok szégyene, akik a szlovák népet butítják, és félre vezetik a mai Európában.
      Tirts Rezső szemtanúi helyzet leírását ténynek tartom. Nem találkoztam más történelmi szemtanú leírásával, ami arra mutatna, hogy Ludovit Stúr 1849. február 7-én Szepsiváralján mást mondott volna. Ez nem jó hír a szlovák történészeknek, mert ez tény. Sokan közülük nem akarnak tényekkel dolgozni és ezért csak mítosz és legenda írók. De ez már így megy hosszú - hosszú évtizedek óta, és nem csoda, hogy a szlovák népnek el van teljesen torzítva a történelme. Nagyon kevés az a merész szlovák történész, aki hálátlan munkájával le akarja rántani a leplet a legendákról, nem is mondva, hogy el is volt, és el is van hallgattatva. Szépen mondva, ha a torzított szlovák történelmet fokozatosan erősítették a szlovák írók, költők (akiket mindenhol a nemzet lelkiismeretének tartanak) és az intellektuális réteg egy része, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy nagyon sok szlováknak a magyarellenessége a vérkeringésébe került. Ez az út nem vezet a szlovák és magyar nemzet történelmi kibéküléséhez a Kárpát medencében, ahol történelmileg el vagyunk ítélve együtt élni.

      Vajda Iván
      diplomás politológus

Forrás: Mária országa