Hol a pénz?

Még 2005-ben történt, hogy a tornyosuló államadósság és a közben elmaradó kifizetések kapcsán az ellenzék először tette föl a kérdést: hol a pénz? A Gyurcsány kormány azóta sem tud elszámolni nagyjából 900-1000 milliárd forinttal. Erről számos elemzés is napvilágot látott már azóta, a legátfogóbbal talán a Heti Válasz hasábjain találkoztam. A hiányzó összeg a hetilap szerint pontosan 858 és 1063 milliárd közé esik. Azóta már túl vagyunk egy választáson, és egy megszorító csomag bejelentésén. A csomag  költségvetésében pedig további 500 milliárd forint bukkan föl, melyről Veres János pénzügyminiszter  egyszerűen nem hajlandó elárulni, hogy mire kívánják költeni. Ilyet csak nyílt diktatúrában enged meg magának egy politikus, de hát mi már csak egy ilyen országban élünk.

Ha csak az alacsonyabb összeget vesszük, azaz 900 milliárd forinttal számolunk, és ehhez hozzáadjuk a Veres János által törvénybe ütközően titkosan kezelt 500 milliárd közpénzt, akkor a két összeg együttesen 1400 milliárd forintot eredményez.  Pontosan annyit, mint amennyi az ún. első Gyurcsány-csomagtól remélt költségvetési bevétel. Azt nem tudom, hogy a Veres János által titkolt 500 milliárdnak mi lesz a sorsa, de jelentem alássan, a 900 milliárd forint megvan. Igaz, nem Magyarországon, hanem a világ egy távoli sarkában, Indonéziában. A közlemények szerint magyar befektetők pénzéről van szó, ám ha jobban megnézzük, az eset körülményei felettébb érdekesek.

  Az összeg nagysága, a körülötte folyó titkolózás, mellébeszélés, valamint önmagában az, hogy Indonéziáról van szó már gyanússá teszik az ügyet. Nagyon valószínű, hogy az adófizetők pénzének elsikkasztása folyt és talán most is folyik. De lássuk miről is van szó: 
 
 

Egy cikk a Jakarta Post-ból

  Egy rendkívül érdekes múlt évi tudósításra akadt 2006 márciusában egy barátom Indonézia egyik legnagyobb napilapjában Jakarta Post-ban. Elküldte nekem azzal, hogy fordítsam le a tartalmát, de fogalma sem volt, hogy   mibe nyúlt. A cikk arról számol be, hogy magyar befektetők 2005 júliusában 4 milliárd dollárt, azaz 2006 áprilisi árfolyamon számolva 880 milliárd forintot fektetnek be Dél-Szumátrában, és egy erről szóló előzetes megállapodást írtak alá az Indonéz kormánnyal. Az aláíráskor a magyar befektetők képviselőin kívül jelen voltak még Gyurcsány Ferenc és Kóka János.

Az igen gyér hazai sajtóközleményekből kiderül pár dolog. A magyarorszag.hu egy tudósításából pl.  megtudhatjuk, hogy a magyar befektetők szám szerint 18-an voltak, a Világgazdaságból pedig, hogy (a cikk megszületéséig) összesen hét megállapodást írtak alá indonéz partnereikkel.

Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy a "milliárd" szó elírás, közlöm, hogy minden forrás kivétel nélkül ugyanezt az összeget említi. Indonézia másik legnagyobb lapja a Kompas is 4 milliárdról ír bahasa (indonéz) nyelven.

A Világgazdaság már említett írására egy olvasóm bukkant rá egyébként. Ebben  Kóka János több száz millió dollárról beszél a befektetés kapcsán. A riporter azon felvetésére, hogy a Reuters, majd később mások is 4 milliárd dollárról írnak, Kóka mindössze annyit mondott, hogy "ez igen optimista vélemény". A cikk szerint "a félreértésre az adhat okot, hogy egy 4 milliárd dollárra tehető dél-szumátrai fejlesztési projekt egy részében vehetnek részt magyarok."

Egészen másra utal azonban Dél-Szumátra kormányzójának viselkedése. Miközben a Gyurcsánnyal való találkozásra kíséri az indonéz elnököt, Dél-Szumátra kormányzója, a következőképpen tájékoztatja a Jakarta Post munkatársát:

"Ez a 4 milliárd dollár befektetés óriási áttörés a számunkra. Szokásos esetben a központi kormányzat dönt térségünk minden jelentős gazdasági tevékenységét illetően. Most azonban egyedül határozzuk meg a dolgokat."

Ez korántsem egy "igen optimista vélemény",  hanem inkább a kormányzó felelős nyilatkozata Indonézia vezető újságjának. Pontosan és félreérthetetlenül tudta, hogy mekkora összegről van szó, amikor megkérdezték, hogy miért vannak ott a magyarok. Ha csak párszáz millióról lett volna szó, mint ahogyan azt Kóka állította, azt nem valószínű, hogy a kormányzó "óriási áttörésnek" nevezte volna. 

A Jakarta Post cikke egyébként konkrétan is megemlíti, hogy a magyar befektetők egy 20 milliárd tonna kapacitású új bányát nyitnak, amire egy 4000 MegaWattos széntüzelésű erőművet építenek a térségben, (ami nagyjából ötszöröse a Gyöngyösvisontán található Mátrai Erőműnek) és kiépítik a hozzá tartozó vasútvonalakat is. Ez pedig nem egy párszáz millió dolláros project. Nem vagyok szakértője a témának, de ez egy minimum 1 milliárd dolláros projekt. A fennmaradó 3 milliárd USD-ről  a cikkben nem tesznek említést, az összeg rendeltetése így homályban marad. Ezen túl a magyar miniszterelnök informatikai termékeket és szolgáltatásokat, valamint katonai felszerelést ajánlott fel az országnak. Ez utóbbira még visszatérek.

Offshore cég

Az írásom egy levélben elterjedt alfa változatára az index.hu reagált egy rövid és tulajdonképpen  befejezetlen cikkben, melyben az Index munkatársa megszólaltatta Ábrahám Gergelyt, a gazdasági minisztérium szóvivőjét. Ábrahám egy szóval sem tagadta a 4 milliárd dolláros magánjogi szerződés létrejöttét, sőt kifejtette, hogy a szerződés "egy magyar tulajdonú, de nem Magyarországon bejegyzett cég" kötötte az Indonéz állammal. "Magyarul" egy offshore cégről van szó. Ezt sehol egyetlen orgánum nem említi. Az Index cikke ráadásul megjegyzi, hogy egy "a levélben is említett" (ti: a jelen írás alfa változatában) cégről van szó. Ez azért érdekes, mert akkor ismét csak nem stimmel valami. Én ugyanis egyetlen céget említek meg (lásd később) a Diagont. Ez azonban nem offshore cég, tehát vagy az Index munkatársa írt valamit félre, vagy Ábrahám Gergely nem tudott, vagy nem akart elmondani valamit. Ez annál is inkább valószínű, mert a bányászat, az erőmű- vagy vasútépítés nem is tartozik a Diagon profiljába. Ha mégis a Diagon lenne egyedül a beruházó, akkor meg mit keresett ott a többi "üzletember" (szám szerint 18-an) Indonéziában? S ha úgy van, ahogy az Index cikke említi, hogy a magyar államnak semmi köze a beruházáshoz, és nem is profitál belőle, akkor mi a fenét csinál ott a magyar kormányfő a gazdasági miniszterrel karöltve? Talán megkérte őket egy üzletember, hogy "Ferkó gyertek már el, olyan jól fogtok mutatni a fogadáson" ? Ferkóék meg elmennek állampénzen jól mutatni?

  Megjegyzem, ha tényleg létezik a szóvivő által említett állítólagos offshore cég, (amely nem lehet a Diagon) az is beleillik a képbe. Ilyen cégeket a rendszerváltás óta két okból volt szokás alapítani. A közteherviselés kikerülése végett, valamint ha valakik az állam pénzéből akarják gyarapítani a magánvagyonukat. Lásd pl. a Britton szerepét a bankbotrányban.
 

4 milliárd USD - egy összehasonlítás

A honvedelem.hu - ról (pontosabban az Új Honvédségi Szemle c. lapból) megtudhatjuk, hogy a legtöbbet a magyarok a Kárpát-Balkán régióban fektettek be:
 
  "Ezek közül Horvátországba irányult a legnagyobb mennyiségben magyar tőke, közel 1 milliárd dollár értékben, amivel szomszédunkban a negyedik legnagyobb befektetők vagyunk. A sort Szlovákia követi 785 millió dollárral, ami ott a hatodik helyre „elég”, majd Macedóniában a Matáv 620 millió dolláros befektetésével az első, Bulgáriában 466 millió dollárral kilencedik, végül Romániában 347 milliós beruházással tizenkettedik hazánk."

Amint az látszik, régiónkban az összes befektetés nem éri el a 4 milliárd dollárt. Kicsi az esélye, hogy valakiknek hirtelen több pénze legyen mint a magyar érdekszféra összes eddigi befektetése együttvéve, és mindannyian egyszerre tolongjanak azért, hogy pont Indonéziában fektethessenek be. Márpedig én hiszek az ottani sajtónak a 4 milliárdot illetően.

Titkolózás

Már önmagában az is feltűnő, hogy a televíziós és rádiós hírekben egy szó sem hangzott el a kormány és az üzletemberek indonéziai útjáról. A hallgatás  felettébb különös, hisz egy ekkora összegű tőkekihelyezés már nemzetközi  viszonylatban is jelentősnek számít. Tekintve, hogy az ehhez képest törpe összeggel támogatott vakcina ügyben szinte naponta tájékoztatgattak egy időben, ha ez egy teljesen legális ügylet lett volna, folyton azt hallhattuk volna a médiából, hogy milyen ügyesek ezek a Gyurcsányék. Egy ekkora befektetéssel ráadásul bizonyítani lehetett volna még a 2006-os országgyűlési választások előtt, hogy a pannon puma bizony tényleg ugrik, és a gazdaság dübörög! Ha a saját pénzüket fektették volna be, minden kétséget kizáróan telekürtölik vele az egész világot, ez pedig most elmaradt. Ezzel szemben esetünkben csak elhallgatással találkozunk, vagy sokkal kisebb számokkal. A magyarorszag.hu 2005. júli 27-i hírcsomagjában ezt olvashatjuk:

"Kóka János értékelte a Vietnamban, Szingapúrban és Indonéziában tett magyar látogatás külgazdasági eredményeit. Elmondta, összességében 200 milliárd forint értékű projektekről sikerült megállapodást kötni"

Egy nappal tehát a Világgazdaság cikke után, melyben Kóka azt nyilatkozta, hogy többszáz millió dollár Indonéziában, a magyarorszag.hu-n már 200 milliárd forintról, azaz cirka 1 milliárd dollárról  beszél a térségre vonatkozóan.

Jó lenne tudni, hogy akkor most ki nem mond igazat: az indonéz kormánytisztviselők, és az országuk két legnagyobb újságja, vagy Kóka János? Mert ugye nem mindegy, hogy összességében 200 milliárd Ft, vagy 880 milliárd Ft. csak Indonéziában. Nem mintha 200 milliárd a térségre olyan kevés lenne, de ha ebből Indonézia csak párszáz milliót kapott, mint ahogy Kóka nyilatkozta, biztosan nem lett csináltak volna akkora a felhajtást belőle. Indonéziában.

 Ezen kívül mindössze egyetlen helyen, az fn.hu-n tesznek említést az ügyről, ahol egy még kisebb összeg szerepel. Ők az Indonéz befektetésről számolnak be, számszerűen 77 milliárd forintról pontosabban 350 millió USD-ről írnak. (4 milliárd USD helyett). A hivatalos számok tehát összesen 200 milliárd forint a térségben, melyből 77 milliárd az Indonéz befektetés. A 4 milliárd USD-ről egy szó sincs. Azt ugye nem akarják, hogy elhiggyük, hogy a bánya- és vasútépítést, nem beszélve az óriási erőműről ebből akarják finanszírozni?
 
 Az fn.hu cikkében felmerül Diagon Kft. neve. A cég ügyvezetője az a Kern József, aki Kollányi Gáborral együtt többségi tulajdonosai a Hospinvest Rt-nek, mely Körmenden és Kiskunhalason azokat a kórházakat működteti, melyeket közül a körmendit sikerült csak privatizálniuk maguknak.
Ez utóbbit nem mellesleg a helyi Fideszes városvezetés segítségével. A kiskunhalasi kórház eladását végül 2001-ben Mikola István hiúsította meg. A vagy.hu-n találtam egy írást, melyből kiderül, hogy "Kern remek kapcsolatokat ápol szocialista politikusokkal, legutóbb tagja volt annak az üzletemberekből álló csoportnak, amely Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt kísérte el délkelet-ázsiai útjára." A cikk írója többet erről az útról nem tesz említést, ellenben ugyanott egy másik cikkből azért képet kaphatunk arról, hogy ki is ez a Kern József. A többi, eddig még ismeretlen "magyar befektető" is hasonlóan kormányközeli lehetett.

Mellesleg a Diagon Kft. cégkivonatából is érdekes dolgokat lehet megtudni. A céget 1992-ben alapították 1 millió Ft tőkével, mely folyamatosan bővül apró összegekkel. 2004-ben azonban a jegyzett tőke hirtelen 700 millióra ugrott, majd pont az indonéz ügylet idején 2005 augusztus 1-én növelték kereken 1 milliárd Ft-ra. Milyen érdekes nem?
 

Kronológia

  A dolog kicsit korábbra nyúlik vissza. 2005 január 3-án Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felajánl 80 millió forintot a költségvetési tartalék keretből a katasztrófa sújtotta övezetben megvalósítandó humanitárius programokra. Két nappal később - azaz január 5-én - újabb nagylelkű felajánlás történik a kormány részéről, melynek összege 18 millió dollár, azaz 4 milliárd forint. Az összeget "segélyhitel" formájában teszik elérhetővé a cunami sújtotta térség országai számára azzal a címkével, hogy azt  kárelhárításra használhatják föl. Emlékezetes viszont, hogy szinte ezzel egyidőben az erdélyi árvízkárosultaknak egyetlen árva fillért sem adott a szocialista kormány.

  2005 július végén aztán körbejárják a térséget. Ismét beállítanak Indonéziába is, de immáron 4 milliárd dollár befektetés ígéretével és 25 millió dollár "soft loannal" (kedvezményes kölcsön), melyről az a hivatalos közlemény, hogy autópálya építésre adták az Indonéz államnak. Ez utóbbiról is az eredeti Jakarta Post cikk számol be egyébként.

  A 80 millió forint, majd a 18 millió dollár "segélyhitel" mögött én egyértelmű gazdasági számítást látok, főleg annak fényében, hogy az erdélyiek nem kaptak egy centet sem. Az Index cikkírója szerint az indonéz kormány végül nem hívta le a neki felajánlott cunamis segélyhitel összegét. Mellesleg nem tudom ki hogy van vele, de ez a "segélyhitel" kifejezés már önmagában egy akkora ellentmondás, hogy a fal adja a másikat.

  A 25 millió USD (5.5 milliárd forint) célzott felhasználású hitel címkéje is erősen csípőficamos. Nevetségesen kevés ugyanis ahhoz, hogy autópályát építsenek belőle. 3 km-nél hosszabbra ebből az összegből egészen egyszerűen nem futja! Hogy mi lehetett az összegek valódi rendeltetése? Egyszerű: ezzel alapozták meg az ottani befektetést, ahogy az iraki államadósság elengedésének is azt kellett volna biztosítania, hogy a "magyar befektetők" majd részt vehessenek Irak újjáépítésben. Csak hogy az utóbbi nem jött be. A témát külön is boncolgatom.

  A fő kérdés tehát, hogy honnan származott a befektetni kívánt 4 milliárd dollár.
 

A befektetés célországa

 
  A napvilágot látott hírek a dolgot mindenhol befektetésként tálalják. Indonéziát ismerve ezt felettébb furcsállom. Ismeretes, hogy az országban fegyveres bandák garázdálkodnak és szeparatista mozgalmak robbantgatnak. 8 éve még mindennaposak voltak a pogromok a Kínaiakkal szemben, az iszlámizmus pedig egyre nagyobb teret hódít arrafelé. Szumátra északi részét jelenleg is az iszlámisták uralják.

A kép a saag.org-ról származik, és azt ábrázolja, amikor egy iszlámista robbantás után az Indonéz katonák a holttesteket keresik.

Indonézia a környéken közismert agresszornak is számít, lásd pl. Kelet-Timor és Nyugat-Pápua esetét. Az ország saját, soha véget nem érő polgárháborújában pedig csak az jelentett az embereknek egy lélegzetvételnyi békét, amikor a cunami után a felek tűzszünetet tartottak egy rövid időre.

  Indonézia mind politikai, vallási, de közbiztonsági és katonapolitikai szempontból is zűrös és instabil helynek számít a világban. Azokról a cégekről, melyek egy ilyen országban kívánnak befektetni, joggal feltételezhető, hogy nem egészen legális gazdasági elképzeléseik vannak, vagy hogy a vezetőik félnótásak. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a Jakarta Post ugyanazon tudósítása szerint Gyurcsány Ferenc ennek az országnak kínált föl katonai felszerelést!
 

Kérdések

Elviekben, és papíron Indonéziában a magyar befektetők pénze van, de inkább úgy néz ki, hogy Gyurcsányék strómanok segítségével megszabadították az államkasszát közel 900 milliárd forinttól.

  Ki lehet-e egyáltalán magyarázni a fentieket? Kétlem. Gyurcsányék soha nem fognak tudni számot adni arról, hogy ki és miért fektet be egy ekkora ilyen összeget egy totálisan zűrös országban, főleg, amikor annak a pénznek itthon is ezerszer meg lenne a helye. És nem utolsó sorban ez az összeg azóta is hiányzik a költségvetésből. Amikor megkérdik tőlük, hogy hol a pénz, akkor vagy nem válaszolnak, vagy a legtöbb ami kitelik tőlük, az a cinikus hanta. Gondolok itt az olyan és hasonló válaszokra, amit Gyurcsány mondott Orbán Viktornak a pénzt kereső kérdésére, miszerint "a pénz az autópályákban, a vidékfejlesztésben, az egészségügyben, a nyugdíjakban van..." Mindenki tudta, hogy hazudik. Ők is, mint ez 2006 szeptemberében kiderült.

  Állampénzek befektetési célzatú magánfelhasználására egyébként máskor is volt már példa. Emlékezzünk pl. az úgynevezett "bankbotrányra", amikor az Állami Autópálya Kezelő Rt.-ből kiemelt 16 milliárd forintból akarták valakik (akik sosem lettek felelősségre vonva, de még csak megnevezve sem) felvásárolni a Pannonplast részvényeit. A későbbi vizsgálóbizottság által kiadott jelentéstervezet pontosan megmutatja, hogy milyen kifinomult módszerekkel dogoztak a szocialisták.

Maga az erőművi projekt egyébként akár valós is lehet. A kérdések azonban következők:

- Honnan származott a 4 milliárd dollár?
- Mi lett a sorsa az erőművi projekt után fennmaradó legkevesebb 3 milliárd dollárnak?
- Kik a tulajdonosai annak a bizonyos offshore cégnek?
- Ha valóban csak 350 millió USD volt a befektetés, mint azt az fn.hu-n olvashattuk, akkor
  miről tudósítottak az indonéz újságok?
- Hol a pénz tehát amiről a Heti Válasz is írt?
- Mi célt szolgál az azóta is titokban kezelt 500 milliárd forint?

Amíg elfogadható magyarázatot és tételes kimutatást nem kapunk a fentiekről, addig gyanú alatt áll a szocialisták miniszterelnöke, Kóka János, és minden stróman, aki érintett az kérdésben. Vagy megvárjuk, míg ez is elévül, mint a Nomentana ügy?

A fentiekből kiindulva érdemes még újragondolni azt is, hogy mi motiválta Gyurcsányékat 2006 május végén, hogy elengedjék Irak 38 milliárd forintnyi államadósságát, mikor már pontosan tudták, hogy milyen helyzetbe hozták az ország büdzséjét. Az említett összeg majdnem kiteszi Debrecen egész éves költségvetését. Vagy másképpen nézve, az egészségügyből 2006-ban kivont pénzek egyik része az ún. teljesítménykorlátozás révén "kinyert" 30 milliárd forint, mely miatt komoly várólisták alakultak ki a kórházakban. Ők azonban, mint Krőzus, odaajándékozzák az adófizetők pénzét, azaz elengedik azt a 38 milliárdot Iraknak a későbbi magáncélú befektetési lehetőségek reményében. Bővebben erről a Hová gurul az állam pénze? c. cikkemben írtam.

  Kérdés továbbá, hogy hová lett továbbá a repülőtér elkótyavetyélésért kapott közel 500 milliárd forint 2005 decembere óta? Annyit tudunk, hogy nem az államadósság törlesztésére fordították. Csak nem az is valami "befektetésre" ment el? És mi volna ha Gyurcsány még pókerezni is szeretne?

Nibiru

Az erdeti tanulmány a http://www.nibiru.hu/holapenz.htm honlapon érhető el,ahol további adalékok és a források is rendelkezésre állnak.