A Világ és a vége - 2007.11.26.
2007. november 25-én a Rákoskeresztúri Dózsa Művelődési Házban egy igen megindító előadást láthatott az ott megjelent cirka kettőszáz néző. Sajnos csak félig volt a színházterem de akik ott voltak soha nem felejtik el a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház színészeinek játékát.
A szegényes díszletet ellensúlyozta a Wass Albert gondolatait, érzéseit hűen visszaadó színészgárda. (Igaz nem is a díszleten volt a hangsúly). Az érzelmeket felkorbácsoló előadás talán leginkább szívbe markoló jelenete az , amikor a második bécsi döntést hallgatják amely az új határt sorolja…
Egyedüli negatívumként a jelenetek között játszott Bánk bán betétdalt lehet felhozni (Hazám - Hazám te mindenem) amelyet különféle stílusban játszottak be, ezzel monotonná téve az egyébként is elég nyomasztó -de remekül előadott - színdarabot.
A közönség azonban háromszor hívta vissza az előadókat vastapssal , majd a színészek levonulása után felkapcsolták a nézőtéri világítást. Ekkor valaki elkezdte énekelni a Himnuszt . A már kifelé tartó nézők megálltak , a színészek visszajöttek a színpadra és mindannyian bekapcsolódtak az éneklésbe.
Torokszorító volt.
Bevallom férfiasan, potyogtak a könnyeim.
Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház
A világ és a vége
Wass Albert Jönnek és Adjátok vissza a hegyeimet című kisregényeit színpadra alkalmazta Andrási Attila és Péter Ferenc
Rendezte: Andrási Attila
Szereplők: Péter-Körmöci Petronella, Kálló Béla, Csernik Árpád, Molnár Zoltán, Péter Ferenc
Zene: Fazekas-Riedl Tibor és Kiss Zoltán
Jelmeztervező: Varga Gyöngyi
<< Vissza 28 vs. 37 >>
|