Még meg sem száradt a festék a lap oldalain, Orbán Viktor a Fidesz jelenlegi/mindenkori? (mellesleg diktatórikus jegyeket mutató) pártelnöke azonnal Debrecenben termett, hogy megrendszabályozza az „egy Führer, egy tábor, egy zászló” elvet megkérdőjelező Kósát.

A kamerák kereszttüzében Orbán befenyítette a jelenleg legnépszerűbb magyar politikust, mondván vicces fiú ez a Lajos, jó riportalany de semmi több és ugye nem akar komolyan az elnöki székre pályázni?!

És Kósa valóban úgy tűnik visszavonulót fújt, nem ránt kardot Viktorra, bár amikor azt mondta a népvezér, hogy három kormányt ki tudna állítani fideszes politikusokból, Lajosunk a háttérben azért jól láthatóan csóválta a fejét. Úgy tűnik ő nem így látja a helyzetet.

A két politikus ezután magára hagyta a riportereket és gondolom egy alapos fejmosás következett.

Játsszunk el a gondolattal, hogy Kósa mégsem tojik be és felveszi a kesztyűt a következő elnökválasztáson Viktorral.

A népszerűségi felmérések szerint nagy fölénnyel nyerne és talán újra erőre kapna a jobboldal egyre gyengébb összetartása.

Kinek lenne ez jó?

A Fidesz vezetőinek mindenképp, hiszen még jobban ki tudnák tömni a saját és holdudvarukba tartozók zsebét. A pártkatonáknak mindenképp, hiszen úgy éreznék, nem volt hiábavaló a vekkeres Kossuth-téri akció, az Astoriánál, Erzsébet hídnál megtartott erődemonstrációk és persze dagadna a mellük, hogy megcsinálták.

A baloldalnak is jól jönne, mivel megszabadulnának végre mindattól a szeméttől amit alkottak, és ami nyomorba dönti az országot. Küszködjön vele más, úgyis annyira el van szarva az egész, hogy az utánuk következők is annak isszák majd a levét jó ideig. És talán újra belebuknak mint a „rendszerváltó” MDF anno.

Csak az átlag és az átlag alatt élő tömegek nem éreznének semmit a változásból, hiszen gazdagok mindig is voltak, szegények mindig is voltak, csak az arányok tolódnak el egyre jobban. Előrelépés népjólét terén tizennyolc éve nem történt, a lakosság láthatóan mégis jobban él.

Az utakon Trabant helyett milliós autók rohangálnak, bérházak helyett emeletes villák épülnek, Orion helyett plazma tévén nézi mindenki a Mónika showt, szóval megy a flanc, csak épp a nagy többség el van adósodva hosszú évtizedekre. Gyakorlatilag szegényebb mint valaha.

Kormányok váltják egymást (a politikusok azonban maradnak), az emberek acsarkodnak egymásra, mert ezt kívánja a felsőbb pártérdek. Oszd meg és uralkodj!

Jelen Magyarországon nem számít semmi csak a pénz, az ego …a szomszéd meg is dögölhet!

Akik ezt a hozzáállást, erkölcstelenséget elvetik és ősi gyökereinkhez nyúlnak vissza, hogy hitben megerősödve új rendszerváltást, új társadalmi összefogást és felfogást harcoljanak ki, őket közellenségnek kikiáltva egyszerűen lefasisztázza pártállástól függetlenül a politikai elit, mivel potenciális ellenséget lát bennük, hiszen az ő megoldásaik a jelenlegi elit bukását jelentenék.

Félnek.

Ez a félelem kell, hogy erőt adjon mindazoknak, akik vállalják magyarságukat, múltukat, és megalkuvás nélkül hirdetik, hogy lesz még magyar feltámadás!

A jobboldal várfalai megremegtek. A Fidesz tornyon repedések mutatkoznak…még tartja magát, de a kötések már engednek. A konzervatív állásokon már áttört az ellenség, harc nélkül özönlenek a vörös-kék lobogók alatt az idegen érdekeket kiszolgálók csapatai. A jobb szélső, Radikális bástyán azonban megtörik minden támadás, a védők maroknyi csapata kitart. Az egyetlen esély a vár megmentésére, ha nem hagyjuk magukra a legelszántabbakat és kivetjük a jobboldal sorai közül a harcolni nem akaró kollaboráns elemeket.

Ehhez viszont nem elég vezetőt váltani a Fideszben, mert az nem hoz igazi változást. Igazi változást csak a Fidesz bukása és annak romjain felépülő új, valódi jobboldali szervezetek, pártok létrehozása jelenthet.

<< Vissza                       Igazoljuk le miniszterelnöknek Bill Clintont >>