Írom mindezt múlt időben, mert az idei ünnep lebonyolítói teljesen elvették a kedvem március 15-től.

Idén nem voltunk kint a Nemzeti Múzeum előtt (holott két vagy három éve még az M1 élő közvetítésében is szerepeltünk) de az esti híradóban látottak alapján nem vesztettünk sokat.

     Miután leparkoltunk az Erzsébet híd budai hídfőjénél, átsétáltunk a túlpartra. Ott már látszott, hogy hamarosan Demszky és Viktor fog beszélni, mert a híd bal oldala (Buda felől nézve) teljesen le volt zárva.  Tavaly amikor itt jártam, szabadon sétálgathattam az árusok között, vettem is asszonykámnak vásárfia mézeskalácsot de most hermetikusan le volt zárva minden, csak motozás után lehetett volna belépni a területre. Azt az örömet nem adtam meg a biztonságiaknak, hogy végigtapizzanak minket, és féltettem a Bocskai ruhámat is, így tovább álltunk.

     A Vörösmarty teret céloztuk meg , ahol épp a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében kirakodóvásár volt. Miután végigjártuk a kézművesek standjait, beültünk egy süteményre a Gerbeaud cukrászdába. Ez is a március 15-i szertartás része nálunk.

Miután végeztünk, átsétáltunk az Erzsébet térre, ahol a Jobbik - Magyar Gárda tartotta ünnepi megemlékezését. Vagyis annak volt hirdetve, azonban a hangosítás hiánya miatt csak hangfoszlányok jutottak el hozzánk a hátsó sorokba. Azonban amit hallottunk nem 1848-ról, hanem a Gárda jelenkori tevékenységéről, az idegenek rajzásáról és egyéb szerintem nem ’48 szellemiségéhez méltó dolgokról szóltak.

     Itt szeretnék kitérni egy máshol eddig nem hallott/olvasott eseményre. A József nádor tér felől érkeztünk a rendezvény helyszínére, amikor a mögöttünk érkező kis csoport egyik tagját egy motoros elütötte. A srác hatalmasat esett, a motoros és társai pedig megálltak, majd rövid tanakodás után elhúztak. A srác a hirtelen adrenalintól még jól volt, de amint a járda széléhez ért, látszott, hogy baj van. Azt nem láttuk, honnan vérzik de tíz perc múlva már jött hozzá a mentő. (Ezt csak a tanulság miatt írtam le, ha balesetet szenved valaki, mindig hívjon mentőt még ha úgy érzi is, hogy fölösleges.) Egyébként az eset pikantériája, hogy a tér tele volt rendőrökkel de egy sem jött oda, hogy megkérdezze mi történt, hogy történt a gázolás.

     Mivel nem sokat hallottunk a szónokokból (és a nap is lebukott a házak mögött, így már nem élvezhettük jótékony melegét) elindultunk vissza az autóhoz, hogy beugorjunk a bécsi szelet vendéglőbe ebédelni a körúton, onnan már úgysincsen messze a Blaha Lujza tér.

     Ebéd után szépen átsétáltunk a MÖM rendezvényére, ahol ugyan azokat az arcokat láttuk akiket a Jobbik – Gárda rendezvényén is. Csak már kicsit italosabb állapotban. A rendőri készültség itt is nagy volt, de lazán sétálgattunk közöttük.

A szónokok csak az első sorokban lévőkre voltak hatással, hátul ugyanis a téren a padok tele voltak beszélgető, sörözgető emberekkel, láthatóan nem érdekelték őket mit mondanak a színpadon állók. Tisztára május 1. érzésem volt.

Mivel az idő már kezdett hűvösbe fordulni és én egy szál Bocskaiban voltam, sétálgattunk a téren le-föl, hogy kicsit felmelegedjek amikor elhúztak a nemzeti érzelmű motorosok a körúton. A hátsó sorokban álló emberek hátat fordítottak a színpadnak és megindultak feléjük, -hangosan üdvözölve a téren áthajtókat- akik azonban a beharangozottól eltérően nem csatlakoztak a rendezvényhez, mi pedig jól megmosolyogtuk a dolgot.

Az OI-kor zenekar második száma kezdődött el amikor is már annyira fáztam, hogy elindultunk hazafelé. Azt kell mondjam, sokan követték példánkat, melyből azt a következtetést szűrtem le, hogy vagy más is fázik, vagy nem szeretik ezt a fajta „kopasz” zenét.

     Összefoglalva: kellemes napot töltöttünk a városban, hatalmasat sétáltunk, a nap is szépen sütött, csak jó lenne ha jövőre nem a pártok acsarkodását, gyűlölettől fröcsögő szólamaikat kellene hallgatni ha az ember kimegy ünnepelni. Idén Demszkyt és a Fidesz rendezvényt kerültük el nagy ívben, jövőre a többit is kihagyjuk.

<< Vissza                   Tibet vagy Vajdaság? >>