Persze nem a magamfajtákra gondolok most, hanem azokra, akik a magyar nép (többségének?) nevében nyilatkozgatnak.

Bocsánatot kért a magyar kormány az 1968-as bevonulásért azoktól a cseh kutyáktól, akiknél mind a mai napig érvényben vannak Benes dekrétumai. Azok a kegyetlen rendeletek, melyek a háború után a magyarokat kollektív bűnösnek kiáltották ki, megfosztották állampolgárságuktól,  magyarok ezreinek, tízezreinek életét keserítették meg. Ennek az eredményeképpen kisemmizték és gyakorlatilag földönfutóvá tettek sok ezer, szülőföldjéről soha el nem mozdult honfitársunkat.

Nos ezeknek hajlong a magyar politikai elit, ezektől kér bocsánatot Hiller úr.

Kérdem én: Trianonért ki kért bocsánatot a magyaroktól? A háború utáni üldöztetésekért ki kért bocsánatot tőlünk? Mind a mai napig tartó magyarverésekért ki kért bocsánatot a cseh-szlovák soviniszta politikusok közül?

Miért kell nekünk mindenki ülepét fényesre nyalni és megalázkodni mindenki előtt?

Őseink forognak sírjaikban, hogy porban, térden csúszva kell látniuk szeretett nemzetüket, vérig alázva az ezer évig fülüket-farkukat behúzó környező népektől.

És tűrjük.

Vezetőink pedig nagymesterek abban, hogyan alázzák meg magukat és nemzetüket még jobban, már-már nevetségessé válva a nemzetközi politikai színtéren.

Mert mi sem mutatja jobban, hogy röhög rajtunk mind a cseh –szlovák (román, szerb, osztrák, ukrán stb.) politikai elit, mint amit a cseh nagykövet mondott, Hiller és Sólyom beszéde után, miszerint semmi értelmét nem látja a mostani bocsánatkérésnek, nem is érti miért kellett ezt előhozni. A csehek tudják, hogy a magyaroknak nem volt választása, ezért nem is haragszanak ránk.

Na persze ez utóbbit csak azért mondta, mert az alattomosság és sunyiság a környező kisantant országok sajátja. Még akkor is hazudnak, amikor kérdeznek.

Én pedig azt mondom: nem az a baj, hogy bevonultunk 1968 augusztusában a Felvidékre, hanem az, hogy kivonultunk onnan.

                                     << Vissza                               Roma Gárda >>